RÓLAM
Kötter egy olyan triviális témát, mint a kortárs elit mindennapjai, úgy ruház fel irodalmi jelentőséggel, hogy nem stilizálja azt, nem redukálja kulturális sztereotípiává, hanem a személyes tapasztalatok érezhető felmutatásával, mintegy kézikönyvet készít, riportszerű részletességgel emeli be a jelenséget az irodalmi kánonba. A szerző kivételes jelentősége abban áll, hogy mindannyiunk által ismert és velünk élő társadalmi jelenségeket, a (vélt) felső tízezer mindennapjait teszi írásai tárgyává és ezzel a kortárs irodalom egy nyilvánvaló hiányát pótolja. Kötter vállaltan zárkózik el a társadalom egészének bemutatásától és az ebben immanensen megmutatkozó elitizmust érezhető büszkeséggel viszi végig az írásain.
A balzaci totális társadalmi tablófestés Kötter esetében megáll az elit romkocsmák és az átlagember számára megfizethetetlen éttermek falainál, vagy inkább kidobóembereinél: a szerzőt nem érdekli a kívülmaradottak élete, bár világossá teszi, hogy tud erről az élethelyzetről is, csak nem tartja azt érvényes írói tárgynak. Vállalt és kifejezett írói célja Kötternek, hogy részletesen bemutassa a nagyvilági életet, a “menők” világát, ám mindeközben kíméletlen pontossággal és gúnnyal világítja meg azt is, hogy az ún. “magyar elit” hogyan próbálja adaptálni a globális elit által megvalósított életformákat.
Hősei egyszerre küzdenek valójában kisszerű életük problémáival és az elit életforma elvárásai által támasztott igényekkel. E kettős harc közben az olvasó számára kiderül, hogy a valóság korlátai, illetve a nagystílű élethez való alkalmazkodás vágya feloldhatatlan ellentmondást jelent.
Életrajzi adat, hogy a szerző számára meghatározó élmény volt Fejes Endre munkássága, különösen a Jó estét nyár, jó estét szerelem c. kisregény, mely számára írói feladattá tette, hogy a műben megmutatkozó ellentmondást az eljátszott “menőség” és a valóság szívbemarkoló szánalmassága között világossá váljon.
Hőseinek egy része a magazinok és kereskedelmi tévék által közvetített “celeb” élet kliséit másolja, ám eközben végig érezhető, hogy valami nem működik ténylegesen: a szereplők anyagi lehetőségei többet és mást tesznek lehetővé, mint ami emberileg lehetséges. A szerzőről keveset lehet tudni. Az biztos, hogy magasan képzett, az üzleti életben dolgozó férfi, akinek önképe a modernizmus vállalása mellett is hagyományos értékválasztással párosul.
Egyes kritikusok szerint Kötter kíváncsi szerző, de nem mindenkire. Az az embertípus érdekli, amelyik vagyoni helyzetét nem tudja a társadalmi beágyazottsággal szinkronba hozni, s ettől frusztrált lesz. E frusztráció mibenléte műveinek elsődleges tárgya. Ha ellenpontot akarunk keresni Kötter tényleges hőseihez, a realista szerzők által választott tárgyakhoz jutunk. Kötter azonban nem kér belőlük. Szerinte, ha létezik is, nem szükséges megírni az elesettséget, a nyomort: az élet “nem ott van”, vagy ha igen, az szociológiai kérdés, nem művészeti feladat. A szerző szembehelyezkedik azzal a hagyományos irodalmi vélekedéssel, valamint állandósult kánonnal, mely szerint a periféria felmutatása önmagában írói értéket képvisel. Tud arról, hogy létezik ez a társadalmi helyzet, mint probléma, ám ezt nem tartja megírandó kérdésnek.
A HARCBÓL NINCS ELBOCSÁTÁS
Svébis Bence
Dezillúziók diktátorai
Kötter Tamás: Rablóhalak, Dögkeselyűk, A harcból nincs elbocsátás
Ismerjük a mondást, miszerint: lépj egyet hátra, és onnan tekints az életedre. Kötter Tamás ennek ellenkezőjét teszi: egyet előrelép, bele a sűrűjébe, és onnan vizsgálja az őt körülvevő világot. Három kötetből álló, de valójában egy egységként is kezelhető novellafüzére egy zárt, de nem csak ezért fullasztó világot tár fel megrendítő részletességgel és csikorgó iróniával.
Első, 2013ban megjelent novelláskötete, a Rablóhalak a kiváltságosok, a menedzservilág élvhajhász élvezőit, vagy inkább elszenvedőit vonultatja fel. A világ parazitája az üzletember, aki pusztán látszathatalommal bír: egy mesterségesen fenntartott társadalmi berendezkedés kulcsfigurája. A magát elfogadónak hirdető, de csak részben toleráns társadalom elvárásai termelték ki ezt az embertípust, kinél minél fényesebb a külcsín, annál fakóbb a belbecs. Az utóbbi hiányosságait az előbbivel kompenzálja. A semmilyen ember a tárgyak valamilyensége által akar kitűnni. Autó és ruhamárkák, a legmenőbb szórakozóhelyek és turisztikai úticélok kergetik itt egymást, licitálnak egymás fölé, és nincs megállás. Nincs legjobb, mert nincs józan értékítélet. Az emberfeletti hatalommal bíró emberalatti ember a legkártékonyabb létforma, mert nem tudja, mivégre van a világon. Nem tud mit kezdeni erejével és hatalmával, és ahelyett, hogy a jó szolgálatába állítaná, az önimádat és a nagyságmánia lesz úrrá rajta. Embertelen, mert hiányzik belőle az empátia, nem képes mások helyzetébe képzelni magát, csak saját maga létezik önmaga számára, de valójában már azt is unja. Cselekvései pótcselekvések, nem előre viszik, itt csak a haladás illúziója van meg. Vagy még az sem: már illúziók sincsenek, csak az akarat, a saját akaratuk rákényszerítése másokra.
A dezillúziók diktátorai ők, üres senkik, tehetségtelen Michelangelók a fontoskodás falanszterében, akik nem tehetségük meg nem becsülése miatt végzik a lélekölő munkát, nem azért, mert senki sem látta meg valódi képességeiket, hanem mert sosem volt bennük több. Az infantilis, felnőni képtelen világ reprezentánsai – érdekes látni, hogy Potozky László Éles című regényének 21 éves elbeszélője ugyanúgy kizárólag a Facebook és a pornóordalak megnyitására használja böngészőjét, akárcsak Kötter harmincpluszos szereplői –, akik hűen tükrözik, mert kiszolgálják a hibás mechanizmusokból összetákolt világot. Érzéketlenek, mert rég elfeledték, hogyan kell érezni. A túlélés elkeserítő tanulsága az üresség, a cél nélküli, repetitív élet. A menedzserek és vállalatvezetők valójában a kéj spekulánsai: munkájuk, mely nem kevesebb, mint a világ gépezetének fenntartása,nem érdekli őket, az ügyvédek nem az épp aktuális ügy aktáit bújják – ha mégis, akkor rajzpapírnak használják az oldalakat, oda sem figyelve, mi áll rajtuk –, nem a jogszabályokat tanulmányozzák, hanem az esti programot szervezik, mely megmenti őket a semmittevéstől és az értelmes cselekedetektől. Roy Andersson filmjében, a Dalok a második emeletrőlben van egy jelenet: öltönyös üzletemberek és kosztümös üzletasszonyok flagellánsok módjára ostorozzák magukat az utcai menetben. Kötter novellái mintha csak ezt a metaforát bontanák ki: az önsorsrontó pénzemberek értelmetlen önkínzását. Rossz döntések és katasztrófák sorozata az élet, de Kötter olyan iróniával átszőtt cinizmussal tudja bemutatni mindezt, hogy szinte várjuk, hogy bekövetkezzen. Pedig, ha jobban belegondolunk, az ő katasztrófáik a mi tragédiáinkká lesznek.
Kötter rafináltan érzékelteti egy zárt világ fullasztó miliőjét: a Rablóhalak novelláiban előrehaladva aligalig tűnik fel új szereplő, mindenkit láttunk már valamilyen módon, és még a párbeszédek, a helyszínek és cselekvések mechanizmusai is egymást ismétlik. Hogy mégsem válik egy kötetnyi novellán keresztül unalmassá az önismétlésnek is gondolható stílusjegy, az éppen az, hogy nem célnélküli a repetíció, így nem is önismétlés. Más helyzetekben, más szemszögből láttatja sokszor ugyanazt az eseménysort, vagy éppen élethelyzetet. És ezzel pont azt mutatja meg, hogy hiába váltunk nézőpontot, a lényegen mit sem változtat. Talán itt-ott eltérőek lesznek az elbeszélők emlékei, ám ettől még nem fogjuk mi, olvasók másként megítélni az eseményeket.
Sokatmondó az is, ahogy ezek az emberek kommunikálnak: szinte alig beszélgetnek, ha találkoznak, nem igazán van mondanivalójuk egymásnak, szavaik üres fecsegéssé silányulnak. Jobbára sms-eznek egymással, és a Facebookról gyűjtenek információt a másikról: merre járt, hol lakik, mik a kedvenc zenéi, filmjei, könyvei stb. Vagyis épp olyan hazug és kreált képet ismernek meg a másikról, mint amilyet önmagukról is közvetítenek. A valós emberi értékek a külsőségek pincéjében szűkölnek.
Az első kötet még az újdonság izgalmával hat, így egyúttal könnyebb dolga is van. A második, a Dögkeselyűk azonban már nem tud újat mutatni, valójában az első kötetet zsákmányolja ki. Ügyvédek és vállalatvezetők, számtalan visszatérő karakter, helyszín és esemény, de mindez nem több, mint a Rablóhalak megismétlése. Ám igazságtalan volna csak az önismétlést felhozni a Dögkeselyűkkel kapcsolatban, hiszen valamilyen módon össze is foglalja és le is zárja a témát.
Szimbolikus az utolsó novella (A vörös, a zöld és a fekte) zárlata, ahol az ügyvédi iroda vezetőjének, Viktornak cuccait sorolja: „Ránézésre is csupa szemét: pezsgős meg borosüvegdugók, VIP-meghívók és belépők, a Playboy, a Yacht Magazin meg az Ügyvédek Lapjának néhány száma, a Hitler tudósai című könyv, számlák és szalvéták belvárosi éttermekből, fotók bulikról és lányokról, ruhaboltok katalógusai, egy olasz szakácskönyv (még rajta van a fólia), egy pohár a DiVinóból (épp olyan, mint amilyet
tőle kaptam), Dubai feliratos póló, söralátétek, karszalagok a Hajógyáriszigetről meg belvárosi klubokból, egy söröskorsó a Sörfesztiválról [...] meg hasonló kacatok.” Semmi hasznos, semmi figyelemre méltó, semmi, ami akár kicsit is a munkával volna kapcsolatos, aminek egy valódi ügyvéd asztalfiókjában kéne lenni. Ahogy a leltár, úgy Kötter is ezeknek az embereknek a szemetében turkált két köteten keresztül, és csak annyi derült ki, hogy minden hasztalan. Ahogy kukába kerülnek az évek alatt felhalmozott személyes tárgyak, emlékek, úgy kerülnek kukába az emberek is. Nincs szavatossági idejük: már akkor lejártak, mikor történetük elején megismertük őket. Ha a Dögkeselyűk a Rablóhalak lezárása, akkor az A harcból nincs elbocsátás egyszerre összegez és lép tovább. Ám ez a továbblépés csalóka: egy másik társadalmi réteg, a celebek világát boncolgatja. A valóságshowk és haknik sztárjait,a férfiújságokról visszatekintő dekoratív, de valójában dísztelen nőket. Hogy a Rablóhalak és a Dögkeselyűk kiüresedett pénzemberei semmiben sem különböznek a nagyravágyó kisembertől, az örök vesztestől, a kisiklott életét kordában tartani képtelen nímandtól, azt Kötter tökéletes párhuzammal érzékelteti. A Dögkeselyűkben szereplő ügyvédi iroda főnöke, Viktor fotókat készít egy bérház falfirkáiról. „A harmadik kép, amelyet Viktor szemmel láthatóan mobiltelefonnal készített, ezért kicsit homályos is a felvétel, egy szakadt lakótelepi lépcsőház falára, primitív kézírással odafirkált feliratokat ábrázol. A feliratok elég viccesek: »Kurva! Évi egy nagy kurva Kati egy nagy kurva Zsani egy nagy kurva.« A feliratok mellett horogkeresztek, alattuk széttárt női lábak. A lábak között újabb női nevek.
Viktor képaláírása: »Hölgyek a falon«” – áll A vörös, a zöld és a fekete című novellában. A harcból
nincs elbocsátás nyitóírásban, A moziban egy Tibor nevű egykori valóságshow szereplő ugyanebben a lépcsőházban készített képeket: „Úgy látom, hogy a fotók egy lakótelepi ház lépcsőházában készültek, talán éppen abban, ahol most Tibor él. [...] A következő kép minden bizonnyal ugyanebben a lépcsőházban készült, mert a szétrohadt radiátor sarka belóg, és a falon a feliratok is ugyanarról a primitív kézírásról árulkodnak: »Kurva! Évi egy nagy kurva Kati egy nagy kurva Zsani egy nagy kurva«. A kép címe: Falfirka II. [...] Újabb rendhagyó fotó következik. Tibor ezúttal rajzokat örökített meg,egészen pontosan horogkereszteket, alattuk széttárt női lábak, a lábak között női nevek. A horogkeresztek közül néhányat valaki megpróbált négyzetté alakítani, így leginkább egy ablakra hasonlítanak. A kép címe: Hétköznapi fasizmus és antifasizmus.” Egy helyszín, két külön attitűd: Viktor telefonnal, nemtörődöm módon készítette a fotókat, és Facebookoldalára töltötte fel őket. Tibor művészetként tekint rá, számára
ez kiugrási kísérlet: az ismeretlenség, a pénztelenség ketrecének kulcsa lehet. Szánalomra méltó figurák mindketten, akik értelmetlen létüket akarják igazolni bármi áron. Ám míg Tibornál a vágy vezérlője: kitűnni a tömegből, Viktornál a feloldódni a tömegben. Az egyiket taszítja a tömeg, mert általános, a másikat vonzza, mert társadalmilag az előbbi fölött áll, s emiatt nem veszi észre, hogy semmivel sem általánosabb. Ki a senki, az üzletember vagy a tróger? Valójában mindkettő, hiszen az üzletember maga is tróger, felelőtlen vágyhajhász, és a tróger is üzletember, a vágyhajhászok uzsorása.A harmadik kötet címadó novellája – amely terjedelmét tekintve akár kisregénynek is nevezhető – tulajdonképpen esszenciálisan tartalmazza mindazt, ami Kötter eddigi írói világát jellemezte. Elbeszélője egy tévétársaság menedzsere, aki épp ugyanolyan problémákkal küzd, mint a korábbi kötetek szereplői: társtalanság, önbizalomhiány és unalom. Ennyiben visszanyúl a szerző korábbi köteteinek világához, mi több, egy, a Rablóhalakban olvasható történet ismét megelevenedik. Olyan ez a majd’ százötven oldalnyi történet, mintha Kötter eddigi írásai ennek előtanulmányai lettek volna, ez volna a jéghegy csúcsa, ami mindent összegez, és minden egyéb csak lábjegyzet volna hozzá. Olyannyira igaz ez, hogy egy helyütt még magát is beleírja, illetve egy Kötter nevű, menő és gátlástalan ügyvédét, aki minden eddigi szereplőnél antipatikusabb. Nem véletlen, hogy az író saját vezetéknevét kölcsönözte ennek az ellenszenves karakternek: iróniája itt fordul egyértelműen öniróniába, hiszen Kötter maga is ügyvédként dolgozik.
Tanulmányút e három könyv, melyet végigjárva szinte adja magát az összevetés, hisz Kötter maga is többször idéz többek közt Bret Easton Ellis és Michel Houellebecq műveiből, azonban ez a világ némiképp más. Sokkal esetlenebb és eseménytelenebb, ezeknek a szereplőknek már a törvényes és a törvényen túli kicsapongás sem adatik meg, belebuknak a magánéletükbe. A kilátástalanság kesernyés légköre ez, mely rácáfol Sartrera: a pokol nem a többi ember, a pokol mi magunk vagyunk.
(Kalligram, 2013, 2014, 2015)
Mikrovilágaink csalásokra épülnek
Bret Easton Elliséhez és Michel Houellebecq-éhez hasonlítja látásmódját, noha kiadója szerint jóval diszkrétebb a stílusa – Kötter Tamás harmadik könyve is megjelent a Kalligramnál A harcból nincs elbocsátás címmel. Kötter szerint a látszatvilágra és a hazugságokra épülő mikrovilágok előbb-utóbb felrobbannak.
Harmadik novelláskötetében elszakadt a toronyházakban dolgozó üzletemberek világától, és a valóságshow-k mindenfelől verbuvált sztárjai közé helyezte szereplőit Kötter Tamás író. A harcból nincs elbocsátás című kötet történeteinek helyszínei a budapesti Liszt Ferenc tér, a bazilika környezete és a Hajógyári-sziget, az éjszakai élet kulcsfontosságú helyei. Itt szórakozik az a réteg, amely rengeteg energiát öl a látszatba – ők az író szerint az új kapitalista világ áldozatai. Leleplezése nem önkritika nélküli, mivel civilben sztárügyvédként maga is részese mindennek, de megfigyelőként, kívülállóként ügyesen lavíroz a könyörtelen fiatalságkultusz és önmegvalósítás jelszavaira épült rendszer ellentmondásaiban.
http://magyarhirlap.hu/cikk/39395/Mikrovilagaink_csalasokra_epulnek
A harcból nincs elbocsátás, avagy a bulvárcsillagok fénytelen világának krónikája – interjú Kötter Tamással
Már a könyvesboltok polcain sorakoznak Kötter Tamás A harcból nincs elbocsátás című legújabb kötetének első példányai. A mű a valósághősök és bulvár celebek sötét világának mélységes mély krónikája. Az író végre kilép a steril multiuradalomból, amelyről eddig kíméletlen őszinteséggel beszélt első két kötetében, ugyanis ezúttal a média csillagainak fénytelen és könyörtelen birodalmába száll alá olvasóival. A civilben ügyvédi iroda tulajdonos Kötter Tamással beszélgettünk az új témaválasztásról, az antifeminizmusról és a művészeket is megmozgató világkrízisről, és a bevándorlásról.
A DÖGKESELYŰKRŐL ÍRTÁK
Se szomorkodás, se öröm, avagy miért nem értjük az életet
„A könyv felénél jöttem rá, mennyire szórakoztat ez az értéknélküliség, a moralizálás teljes hiánya, a batemani porszívóval üresre tisztított lelkek motiválatlansága, a teljesen lényegtelen párbeszédek, a megkülönböztethetetlen karakterek, a simán felcserélhető helyszínek. A Dögkeselyűk pedig pont ettől szuper olvasmány és izgalmas, kritikai leírása egy társadalmi csoportnak.”
„Kötter nemzetközi ügyvédi irodájában nincsenek értékek, nincs jó és rossz, és mivel szomorkodni sincs miért, ezért örülni sem lehet semminek. Ennél a semminél nincs nyomasztóbb dolog egyébként, és ennek a semminek a megmutatása a Dögkeselyűk legkomolyabb erénye.”
„A regénye mottójában, illetve a stílusával sokszor megidézett Bret Easton Ellis egy moralizáló, álnaiv romantikusnak tűnik Kötter mellett, mert bár a két szerzőt nem lehet együtt emlegetni, ám a minimalizmusból és a kiüresedésből még nem olvastam ennyire erős és szórakoztató szöveget.”
(Valuska, Se szomorkodás, se öröm, avagy miért nem értjük az életet, Könyves Blog)
http://konyves.blog.hu/2015/01/11/kotter_tamas_dogkeselyuk
Hogyan írjunk Regény?
„Kötter Tamás Dögkeselyűk című regénye zseniálisan manipulatív. Hat akár egy jól felépített médiakampány, látszatra könnyedén, mégis milliméterre pontosan. Van benne valami agyafúrt átgondoltság, amit tanítani lehetne valami “Hogyan írjunk a kortárs irodalmi piacra” bevezető szemináriumon. 2014 legjobb állatorvosi lova arról, hogy hogyan is kellene működnie egy regénynek.”
„Ahogy tehát a franciák is büszkélkedhetnek egy saját Bret Easton Ellissel, Michel Houellebecq személyében (nem véletlen, hogy az előbbi két író jelenti a könyvben a név szerint is említett egyedüli írói referenciát – a mottó és egy idézet formájában), úgy kijelenthetjük, hogy a nagy előd immár Magyarországon is instanciálódott.”
Hogyan írjunk Regény? Hutvágner Éva, Élet És Irodalom/LIX. évfolyam, 9. szám
Viktorról és egyéb dögkeselyűkről
„A novellafüzér szerkezete sokkal kidolgozottabb, mint az előző könyvben, olyan ügyesen bánik az író a sztorikkal, és a karakterekkel, mint egy Rubik-kocka bajnok. Forgatja őket az ujjai között, míg minden szín a helyére nem kerül, tökéletes felületek rajzolódnak ki, semmi sem lóg ki a nagy egészből, minden szituációt megismerünk a lehető legtöbb oldalról. Virtuóz módon mozgatja a szereplőket, Viktort és csapatát, és a fel-felbukkanó egyetemi tanárt a Sorbonne-ról, a sokat remélő titkárnőket, az alapkarakterek mellett mindig pontosan annyi mellékszál szerepel, amitől mozogni kezd a megidézett világ, elkezdi élni előttünk a vitorlásokon is nyomorúságos életét.”
(Bedi Cecília, Viktorról és egyéb dögkeselyűkről, Gépnarancs)
http://gepnarancs.hu/2014/12/viktorrol-es-egyeb-dogkeselyukrol/
NEKIK IS CSAK A BALATON A RIVIÉRA
„Ez nem Amerika. Nem is Nyugat-Európa. Nem csupán pár ezer kilométerre, hanem egyenesen fényévekre van New Yorktól, Londontól, Párizstól vagy Berlintől. Itt, megint a mi megszokott kis közép-európaiságunkról van szó, arról a valamiről, amit újra és újra legjobban a közhellyé rögzült filmjelenettel lehet érzékeltetni: kicsit sárgább, kicsit savanyúbb, de a miénk. Így vagyunk mi a felső középosztályunkkal is, melyről Kötter Tamás második, Dögkeselyűk című kötete ad egyedi látleletet.”
(Pethő Anita, Nekik is csak a Balaton a Riviéra, Prae Művészeti Portál)
http://www.prae.hu/index.php?route=article%2Farticle&aid=8576
Holt lelkek hiúságvására
„Az embertelen szervezetekben robotoló raboknak ajánlom ezt a könyvet” – olvasható Kötter Tamás második könyve, a Dögkeselyűk ajánlójaként. Olyan világ titkairól lebbenti fel a fátylat – a budapesti leplet – az írói álnév mögé rejtőző szerző, amely a magyar olvasó előtt eddig ismeretlen volt. Huszonegyedik századi pannon Vergiliusként vezeti a látogatót a multik világa színjátékának kulisszái között. Lassan megértjük, hogy a szenvtelenül előadott történetek a modern pokolba kalauzoltak el bennünket. A fővárosi első kategóriás irodaházak felső emeleteire.
(Bod Péter, Holt lelkek hiúságvására, Népszava Online)
http://nepszava.hu/cikk/1067120-holt-lelkek-hiusagvasara
Undorító jogászok és nem tejelő tehenek – Hat fiatal magyar novellista
„Kötter Tamás szarkasztikus novellái a szó legjobb értelmében szórakoztatóak, a gunyoros hangnem pedig tökéletes eleganciával szövi át a történeteket. Pengeéles látásmódjához intelligens és könnyed stílus társul, miközben a szemén keresztül egy borzasztóan embertelen világ tárul fel előttünk: kiüresedés, önámítás, alakoskodás, érdektelenség, képmutatás és szélhámoskodás bonyolult rendszere tartja mozgásban hőseit, akiknek életét szép lassan felemészti az üresség. Ezt a nyomasztó világot dögösen és vagányan ábrázolni, ez Kötter Tamás igazi bravúrja.”
(BAJTAI ANDRÁS – SIROKAI MÁTYÁS: Undorító jogászok és nem tejelő tehenek – Hat fiatal magyar novellista, VS .hu)
A RABLÓHALAKRÓL ÍRTÁK
Szex, pénz, menő éttermek és nihil.
Kötter Tamás Rablóhalak című novellafüzére a budapesti élet kegyetlenül vicces krónikája.
Az első könyves Kötter szövege mesteri módon megírt vádirat és szembesítés, a magyar győztes osztály és csatolt részeinek – a vállalati alsókutyáktól kezdve a multikhoz bedolgozó adatrögzítőkön és művészkedő fotómodelleken át a menő nemzetközi jogászokig szélesedő fővárosi faunát értve nagyjából ez alatt – kegyetlen iróniával és hideglelős együttérzéssel megírt szociográfiája. Mintha a Ponyvaregény trükkös elbeszélői labirintusában bolyonganának az írásokban feltűnő kortársaink: az egyik novella szereplője felbukkanhat a másik írás mellékszereplőjeként, és nem egy alak vissza-visszatér. A filmes párhuzam már csak azért sem ok nélkül van idecibálva, mert a Rablóhalak hősei is elég sokszor mintha B kategóriás mozifilmek receptjei szerint igyekeznének megoldást találni kényelmetlen élethelyzeteikre – hogy aztán szomorú kudarcot valljanak. Az egyik novellában például a szeretője zsaroló telefonjától rettegő, feleségével vacsorázó férfi bérgyilkos bérlésének a lehetőségén töpreng.
forrás: http://mno.hu/grund/rablohalak-kegyetlen-novellak-a-pesti-elitrol-1201505
Látott már fehér cápát a Liszt Ferenc téren?
“A Rablóhalak egy nagyon jó dolog; mit tudom én, az a legfontosabbja, hogy annyira maian, vagy hogy annyira mindenkorilag. Aranyfedezete – brr e szó –, hogy kis részei rendre remekbe vannak szabva. Kell-e több? Nem.”
(Tandori Dezső, Néhány bemutatkozás, Szépírásmű, Forrás 2014. március)
http://www.forrasfolyoirat.hu/1403/tandori.pdf
“A felső tízezer üresen csillogó, élvezetközpontú világát mutatja be első kötetében Kötter Tamás – ítélkezés és együttérzés nélkül, Bret Easton Ellis és Houellebecq stílusában. A Rablóhalak tavaly november óta a harmadik kiadásra vár, sikere pedig annak is köszönhető, hogy az érintettek – vállalati technikusok, feltörekvő yuppie-k, menő ügyvédek – magukra ismernek a novellafüzér alakjaiban, történeteiben; azt pedig mindenki szereti, ha a mese róla szól.”
( Koncz Tamás, Fényűzött életek, Orint Press)
“Ez a valóság, amit Kötter tár elénk. Mert kell egy kis Chanel, meg Il Bacio meg jó kocsi, luxusutazás, fényűzés, szerető, na meg a Rolex. Aztán, hogy mögötte csak az üresség van, az már nem számít.”
( Karasz Klaudia, Rablóhalak – A pesti felső tízezer szánalmas életéről, Ezt Olvasd)
“Sejtettük, hogy előbb-utóbb Budapesten is feltűnnek Bret Easton Ellis cinikus, kiégett, az élet napos oldalán unatkozó figurái. Egy-egy felkapott fővárosi étterem, klub környékén láttuk már őket, de hogy kik a márkás öltönyös, inges, órás, cipős harminc-negyvenesek, nemigen tudtuk.”
(Osztovits Ágnes, Válasz.hu)
http://valasz.hu/kultura/szegeny-szegeny-gazdagok-73902
“Érdekes és egyben borzongató kalandozásra hív minket az elsőkötetes Kötter Tamás, Rablóhalak című novelláskötetében. Egy különleges embertípust fektet az író a boncasztalra: a gazdag, ámde érzelmekre látszólag képtelen, luxuséttermekben unatkozó, VIP szobákban csajozó üzletemberek világába kalauzol minket. Az ügyvédként praktizáló szerző első kézből közvetít az ikertornyok – soha át nem tetsző – falai mögül.”
(Péntek Borbála, Cápavadászat egy akváriumban, Pannon Tükör 2014/2 szám.)
“Rövid könyvajánlómat azzal zárom, hogy nem ajánlom senkinek, aki Magyarországon ügyvédként akar dolgozni, aki meg akar gazdagodni, aki multinál akar dolgozni, aki az Instant vécéjében akar (illetve nem is akar) orális szexben részesíteni egy csatakrészeg bölcsészt. Senkinek, aki nem érzi elég stabilnak az identitását, különben csak egy Houellebecq-olvasás utáni érzéshez hasonló kielégületlenség marad bennünk, utána nem lesz az a Coelho-kötet, ami az instabil olvasóban helyre teszi a világba vetett bizalmat. Bátorság kell hozzá, hogy a hétköznapi ember békés, posványos holtágaiból kiússzunk a nyílt vízbe. Olyan lesz ez, mint szakadt Lacoste cipőben beszállni egy Jaguárba, Alfa Romeóba, Porschéba, Mercedesbe, Audiba, Bentleybe, BMW-be vagy Maseratiba.”
( Bedi Cecília, Kis magyar Madison Avenue, Kultúra & Kritika)
http://kuk.btk.ppke.hu/hu/content/kis-magyar-madison-avenue
“A Rablóhalak üde színfolt a kortárs magyar irodalomban, hiszen mind témáját, mind szemléletét tekintve soha még csak hasonlóval sem találkozhattunk idehaza.”
(Beres Anna, Vigyázó szemeiteket Kötter Tamásra vessétek!)
http://hetediksor.hu/2014/08/19/rablohalak/
“Hogy ilyen-e a magyar felső tízezer élete, nem tudom, és nem is gondolom, hogy e könyv alapján kellene megpróbálni válaszolni e (parttalan) kérdésre – ám az e bizonyosság nélkül is állítható, hogy Kötteré aktuális és az átlagnál messze élesebb irodalmi vízió: a tavalyi év legígéretesebb pályakezdése.”
(Lengyel Imre Zsolt: Hírhozó a Liszt Ferenc térről, Élet és Irodalom, 2014. február 20.)
“Az elegáns megoldásokkal füzérré öltött novellák higgadt, szenvtelen hangon muttaják be a már-már dehumanizálódott csúcsragadozók kegyetlen világát. Kötter körképpé összeérő történeteiből a légkondícionált irodák fényes elszigeteltségben élő népének vigyorral leplezett, mosolytalan mindennapjait ismerhetjük meg.”
(Vass Norbert, Halpénz Sose Vész El?, Kalligram Irodalmi Folyóirat 2014 március)
“Nem az a kérdés, hogy van-e hazugság, hiszen ha senkit sem zavar, akkor miért neveznénk hazugságnak? Nem az a kérdés, hogy van-e válasz, hiszen ha nem hangzik el a kérdés, akkor mire születnének válaszok. Kötter novellafüzére magáról a keserűségről, erről az amoralitásról beszél, igencsak kegyetlen iróniával”
(Körösi Zoltán, Twin Towers, Kalligram Irodalmi Folyóirat 2014 március)
“A Rablóhalak című kötet pontosan szerkesztett, biztos kézzel megírt Bret Easton Ellis-parafrázis metanarratív szálak nélkül. Előzékenyen bejelenti irodalmi mintáit, mottókként szerepelnek a számára legfontosabb szerzők Houellebecqtől Hunter S. Thomsonig, meg persze dalszövegek részletei Madonnától, Dopemantől, Akkezdet Phiaitól. A minimalisták stílusában haladó elbeszélés ügyes trükkökkel képes szinten tartani az amúgy is felcsigázott olvasó figyelmét. Például a késleltetéssel: a hálózatszerűen összefüggő, mégis elkülönülő szövegek in medias res felütése után lassan adagolja az információkat, az én-elbeszélők nevét általában késve tudjuk meg.”
(Pogrányi Péter, Cápázás, Magyar Narancs)
http://magyarnarancs.hu/konyv/capazas-kotter-tamas-rablohalak-89202
VALAMI ÚJ
Kötter Tamás: Rablóhalak
Szenzációs volt a magyar irodalom tavalyi éve. Azon belül is figyelemre méltó egy sor olyan író feltűnést keltő könyve, akikről addig nem, vagy alig hallottunk. Legalábbis prózaíróként nem. Dés Mihály, Flóri Anna, Kun Árpád ilyenek voltak. Mindannyiukon túltesz azonban Kötter Tamás, a 43 éves budapesti ügyvéd, aki nyomtatásban mindössze két éve publikált először, és most jelent meg legelső könyve, egy novellafüzér, vissza-visszatérő szereplőkkel – olyasféle átmenet a regény felé, mint Ulickaja Életművésznők című műve. Aki az egyik írásban főhős, a másikban mellékszereplő, vagy csak egy luxusétteremben pillantjuk meg egy másik asztalnál.
A Rablóhalak a végletekig eltúlzott karikatúra a “menőkről”, a jómódú szakember rétegről, akik a multinacionális világ nemzetközi pörgésében nagyon jól mozognak, de igen hamar kiégnek. Alig dolgoznak, az íróasztaluk mellett unatkoznak, csak az esti programon, a csajozáson gondolkoznak. Gyerekük nincs, vagy nem esik szó róla. Rengeteget edzenek, és mindenféle pirulákat fogyasztanak. Minden új étterem és luxuskocsma megnyitóján ott vannak. Érdemi munkát már nem, vagy alig végeznek. Mintha laboratóriumi tenyészet lennének, erre a szinte művészi létre kitenyésztve. Mindegyik írás izgalmas, szorongató. Ereje abban van, hogy pillanatok alatt átragasztja az olvasóra a kiégettséget és a céltalanságot, a lebukástól való rettegést. Külön érdekes annak a három “ideiglenesen Budapesten tartózkodó” külföldi kalandornak a lassan, több írásban kibontakozó portréja, akik egymást hülyítik, mert lényegében egyiküknek sincs pénze. Fagyöngyként élnek a “menők” világán. Az írás technikailag nem bonyolult. Csupa egyes szám első személyű elbeszélés. Partner egy ügyvédi irodában, aki új külföldi bevetésre vár; beosztottját, a szintén magasra jutott, elvált nőt testileg kihasználó, magas beosztású vezető a hálózati cégnél; apósa cégénél terpeszkedő nőcsábász vállalati jogász; szüleivel élő, irodista nő, aki félbehagyta a főiskolát, mert nem tudta miből fizetni; a biztosító vezető jogásza, aki egyszer enged a modell szépségű szirén csábításának – varázsütésre, egy-két oldal után mind mi leszünk. Hamisítatlan pokoljárás ez a könyv, annak ellenére, hogy szerzőjét nem érdeklik a lecsúszottak. Csak a szeme sarkából látjuk a titkárnőt, aki felviszi magához a lakótelepi lepratelepre a főnökét. Az egyik írásban van aztán egy jogvédő-karikatúra is, akiről egy óra romkocsmázás után lehámlik a sok fennkölt gondolat, kiderül, ő is csak csajozni akar. Ellenben ő szakadt, elhízott és ugyanolyan reménytelen, mint a “menők”.
Rendkívül érdekes, emlékezetes, nagyon nyomasztó könyv. Olyasféle nagy jelentőségű híradás az elitről, mint Kerékgyártó István Vagyonregénye volt (2001). Ha amaz a privatizáció regénye volt, akkor a Rablóhalak a magyar társadalom egy helyben topogásának érzékletes lenyomata.
(Kalligram 2013, 298 oldal, borítóterv, belső fotók Gyöngyi Attila, 2900 Ft.)
Török András Hírlevélíró, Summa Artium, Vademecum 455
“A hét könyve”
“Mi van, ha választanod kell az írás és az ügyvédi karrier között? Akkor mindenképpen a Porschémat választom. De remélem, nem fog kelleni, mert ez a kettő most jól megfér egymás mellett”.
A Rablóhalak olyan, mintha a nagy Gatsby Budapesten beöltözne a Wall Street farkasának, hogy szenvtelenül megcsinálja párszor Piroskát, akinek erre még szüksége is van. Sajnos nem lepi be az egész könyvet a kokain, sőt fájóan hiányzik, de így is pörgős és szenvtelen szereplőket ismerhetünk meg. Az arcát vállaló, de álneves szerző, Kötter Tamás szerencsére nem csodálkozik rá erre a világra, hanem bemutatja. Nem moralizál, mert itt már annyi pénzt keresett mindenki, hogy semmi értelme nem lenne. Saját törvények egy díszletvilágban, amiben csak a Klasszban esznek, Porschéval járnak, miközben mindenki fiatal vagy fiatal akar lenni.
2014.02.16.
forrás: http://konyves.blog.hu/2014/02/16/rablohalak_kotter_tamas
Leltáréletek
Ha megadatna a választás lehetősége, hogy boldog és önfeledt szerelmet vagy egy Luis Vuitton bőröndszettet választanánk-e inkább, valószínűleg többségünk nem habozna az első mellett letenni voksát.
Nem így Kötter Tamás Rablóhalak című kötetének szereplői, akiknek világában a sok megszerzett és megszerzendő luxuscikk mellett aligha marad hely alapvető emberi érzelmeknek. Kétségtelen, nem könnyű a budapesti felső középosztály életéről úgy történeteket mesélni, hogy közben az olvasó ne azt érezze, mindez csupán kicsit savanyú és kicsit sárga másolata az unalomig ismert amerikai filmek és sorozatok világának. Kötter Tamásnak azonban mégis sikerült ezt a csapdát kikerülnie.
forrás: http://nol.hu/lap/konyvszemle/20140111-leltareletek?ref=sso
Hiábavalóság és szélkergetés
Mire fenik a fogukat? Hová úsznak az aktatáskás cápák? Az ő vizük látszólag nem zavaros, hideg szemükben örökké csillog a nap. Hamm, bekapnak! Nem mersz a közelükbe menni? Kötter Tamás Rablóhalak című könyve megvéd.
forrás: http://magyarnarancs.hu/komplett/hiabavalosag-es-szelkergetes-88594
Látott már fehér cápát a Liszt Ferenc téren?
Igen, látott, legfeljebb nem tud róla. Persze, fehér cápa ott csak metaforák szintjén fordul elő, ahogy szivarcápa vagy kalauzhal is: valójában jól menő üzletembernek, brókernek, ügyvédnek látszanak. És a Liszt Ferenc tér mellett több ismerős budapesti helyszínen is megfordulnak Kötter Tamás novelláiban, melyeket a Rablóhalak című kötetben foglalt össze.
forrás: http://divany.hu/stilfuresz/2013/12/19/latott_mar_feher_capat_a_liszt_ferenc_teren/
Kötter Tamás: Rablóhalak
Ha Kötter Tamás novelláskötete Londonban, Madridban, Koppenhágában, Rómában vagy Athénban, vagy egy másik városban jelenik meg, amely nem Budapest, Varsó, Belgrád, Pozsony vagy Bukarest, vagy egy másik város, akkor Kötter Tamás novelláskötete minden bizonnyal megjelenne, és nagy sikerrel fogyna Londonban, Madridban, Koppenhágában, Rómában vagy Athénban, vagy New Yorkban, vagy akárhol. Van nekem egy barátom, aki eszembe jutott a Rablóhalak hőseiről, akivel reggeliztem, ebédeltem, vacsoráztam, ittam kávét vagy koktélt a Liszt Ferenc téren, a Dérynében, a Baldaszti’sban, a Spoon Hajón, a Klasszban, a Pomodoróban, a Kantinban, a Mannában, aki wellnessezik a Boscolo Spában, kirándul Hollókőre és az Őrségbe, bulizik a Minyonban, az Oscarban, és elutazik hosszú hétvégére Prágába, Barcelonába, Athénba és Velencébe, és amikor az általános iskolában megkérdezték tőle, hogy mi akarsz lenni, ha nagy leszel, Janika, azt felelte, hogy ősember.
forrás: http://m.hvg.hu/hvgfriss/2013.51-52/20135152_gerloczy_marton_kotter_tamas_rablohalak
Kis magyar felső tízezer
Ugyan nincs lehetőségem ellenőrizni, hogy a Kötter Tamás első kötetében ábrázolt világ valóságos korrajzként megállja-e a helyét, szerencsére a Rablóhalak címet viselő novellafüzér szempontjából ez teljesen mindegy is. A tudatos szerkesztés eredményeként kötetbe kerülő tizenhárom, a budapesti ügyvédi és üzleti élet bemutatására vállalkozó novella nagy része már felbukkant különböző folyóiratokban, azonban úgy vélem, hogy a kötetbe rendezés jót tett a szövegeknek.
A szellemi rokonságot nem kell hosszasan keresgélni: Bret Easton Ellis, Michel Houellebecq, Raymond Carver. Csakhogy épp az a fontos, amiben a Rablóhalak különbözik. A Kötter Tamás novelláiban kereszteződő, már-már regénnyé fajuló történetek kegyetlenek és kétségbeejtőek. A kiszolgáltatott, méltóságukat vesztett, egyszerre átverő és átvert figurák a mieink. Ugyanazon osztozunk (ld. share). S bár jó lenne hinnünk, ez itt nem egy távoli világ hanyatlása. Kitinpáncélosok rohangálnak egy napolaj illatú plasztik strandlabdán. Néha megtorpannak, egy pillanatra felvillan bennük, hogy a dolgok mélyére kellene ásniuk. Nem teszik. A Rablóhalak nem a Nagy Bummről szól, hanem a halk nyüszítésről.
Réz András
Eljött Kötter Tamás, akire régen vártunk. A mesterségesen előállított , lilára színezett nyomorúság helyett itt van egy büdös kis pocsolya, ami minden cseppjében valóságos. Ez Budapest, a nagyvárosnak mutatkozó kisváros, ebben a posványban úsznak a rablóhalak, és noha nem történnek velük sorstragédiák, ócska kis életük minden mozzanatára ráismerünk. És ez talán még fájdalmasabb.
Szécsi Noémi, író
Kötter Tamás olyan világba kalauzol minket írásaiban, amelyről a magyar irodalom eddig nemigen tudósított. Hogy erről a szféráról eddig nem nagyon születtek opuszok, annak oka egyszerű: a magyar író általában nem ismeri ezt a bolygót. Kötter viszont nagyon is, így aztán a yuppie-k hiteles krónikása. A pesti Édes Életről ír, a “felső tízezerről”: pénzes ügyvédekről, menő menedzserekről, vastag cégvezetőkről, multis lányokról. Meg cabriókról, pénzről, drága szórakozóhelyekről, álomnyaralásokról, de luxe szerelmekről. És a csillogás mögött a hihetetlen ürességről. Voltak mesterei: Hemingway is, Carver is, de leginkább Bret Easton Ellis. Tanult tőlük, majd kikeverte a saját hangját, egy hamisítatlanul pesti, cinikusan tárgyilagos és fájdalmasan vicces prózát.
Cserna – Szabó András, író
Undorító jogászok és nem tejelő tehenek – Hat fiatal magyar novellista
„Kötter Tamás szarkasztikus novellái a szó legjobb értelmében szórakoztatóak, a gunyoros hangnem pedig tökéletes eleganciával szövi át a történeteket. Pengeéles látásmódjához intelligens és könnyed stílus társul, miközben a szemén keresztül egy borzasztóan embertelen világ tárul fel előttünk: kiüresedés, önámítás, alakoskodás, érdektelenség, képmutatás és szélhámoskodás bonyolult rendszere tartja mozgásban hőseit, akiknek életét szép lassan felemészti az üresség. Ezt a nyomasztó világot dögösen és vagányan ábrázolni, ez Kötter Tamás igazi bravúrja.”
BAJTAI ANDRÁS – SIROKAI MÁTYÁS: Undorító jogászok és nem tejelő tehenek – Hat fiatal magyar novellista, VS .hu
VÁSÁRLÁS
A harcból nincs elbocsátás
Dögkeselyűk
Rablóhalak
ELÉRHETŐSÉG
PESTI KALLIGRAM KFT.
Ügyvezető igazgató:
Szigeti László
Kereskedelmi vezető:
Csőke Zoltán, zoltan.csoke.kalligram@gmail.com
Főszerkesztő:
Mészáros Sándor, kalligram@interware.hu